Sziasztok!

Réka vagyok, vagy más néven Feleri. Néha lelkes idióta, néha csendes, visszahúzódó, másokat meghallgató ember, ám ha koncertjárásról van szó, egyértelmű, hogy lelőhetetlen, vigyorgó bolond.

A Paddy and the Rats-et idén (2009) januárban ismertem meg. Medvétől hallottam a srácokról egy beszélgetés keretében megemlítette, hogy most épp ezt szokta hallgatni, sőt jövő héten a barátaival koncertre is megy – myspace-n belehallgattunk aztán folyt tovább a beszélgetés. Másnap azonban azon kaptam magam, hogy ismét a myspace-n lógok és nem tudom megállni, hogy ne ezt a zenét hallgassam. Ezzel el is dőlt – muszáj volt nekem is ott lennem a koncerten. Elhívtam egy barátnőmet és január 31-én végigvigyorogtam az első Paddy and the Rats koncertemet. A bekattanós első két hónap után kialakult az őrület és a függőség sajátos keveréke, miszerint ha időmbe belefér, az ország minden tájára követem a srácokat. 

Sorolhatnám, hogy az eddigi rengeteg koncert közül melyik miért volt emlékezetes, de vége-hossza nem lenne a mesélésnek, úgyhogy inkább ebbe nem kezdek bele.

Kedvenc szám tekintetében szintén bajban vagyok, mert időről időre más és más számokkal akadok be teljesen. Az első számok közül legkedvesebb volt talán a Song of the leprechaun, de imádom a Freedomot, Ugly drunken woman-re nem lehet nem buliznom koncerteken, az újabb számok felbukkanásával teljesen beragadt a fejembe mind a Six rat rovers, mind a Bully in the Alley, majd pedig a Clock strikes Midnight, de örök kedvencem lett a Pub’n roll… és még sorolhatnám.  Szóval kérdezd meg a napokban mi szól a fejemben és az. 

De ha muszáj általánosan választani, akkor Pub’n roll, mert „Fell in love at very first taste, ’ make’s me fuckin’ blessed”.

Ki a kedvencem a zenekarból?

Hát már régen se tudtam mit kezdeni az ilyen hülye kérdésekkel… elmondom inkább kiben mit imádok vagy miért zártam a szívembe először.

Paddy – „ordítva játszik hős patkány vezérünk, fordulj erre Paddy, egy kis Jameston kérünk”
Nem tudom, ki hogy van vele, én mindig egy együttesnél először mindig az éneket figyelem. Nyilván azért is van, mert annyira nem értek a zenéhez, de ha az ének, az énekes stílusa meg tud fogni, akkor már lelkesedek. Így aztán a patkányok közül is először Paddyt figyeltem, és hát mondanom sem kell, megragadott. Jól énekel és már elsőre nagyon szimpatikusnak tűnt. Azóta is imádom, mert teljesen kattant!!! És bár néha talán nem úgy tűnik, mert ezerfelé szakad, de valójában nagyon odafigyel az emberekre.

Sonny – „mert ha ránk vigyorogsz Sonny, elszáll a bánat és nincs fáradtság”
Ahogy Paddy is be szokta mutatni, ő a banda „bohóca”. Ezért imádjuk! Mert mindig vigyorog, mert mikor mások hülyülnek, olyan, mint egy porondmester, mert fergeteges, ahogy a Cottone Eye Joe-ban táncol, mert a közönséget nézi és igyekszik bevonni mindenkit a buliba. Még mindig emlékszem, hogy az első koncertemen rám vigyorgott és hogy ennek, hogy örültem. :D

Vince – „Basszus a Murphy, részeg, mint az állat”
Már az első alkalommal megállapítottuk róla, hogy teljesen kattant. Ez az első megállapítás később csak bizonyosságot nyert. :D Imádom, mikor megőrül és ugrálva, ordítva tombol. Eszméletlen fazon, jó ötletei vannak és nagyon közvetlen. Ha a srácok közül valakinek, akkor neki köszönhetem, hogy olyan viszonyban vagyok velük, amilyenben.

Sam – „Tépd húrod, fújd sípod, játékod szeretjük”

Samyt akkor kezdtem igazán megkedvelni, mikor belendítettük az iwiw-klubbot. Ő a srácok közül az egyetlen, aki aktívan részt vesz az ottani életben – üzenőfalon unalmában-jókedvében írogat illetve ha van valami friss infó, azonnal megosztja velünk. Imádom a beszédstílusát, a koncertbeszámolóit, azt hogy lelkesen odajön hozzánk dumálni, és persze azt, hogy majd’ bármilyen hangszert adnak a kezébe, fantasztikusan játszik rajta! 

Seamus – „Seamus Galwayből minden dobot szétver”

Sokáig nem tudtam, hogy mekkora nagy arc a dobos. Láttuk ugyan, hogy teljesen meg van veszve a dobok közt és leesett állal, de vigyorogva lestük, ahogy átszellemült arckifejezéssel zúzza a bőröket, de csak nagyon sokára beszélgettünk vele. Pedig érdemes!!! Nagyon nagy dumás, eszméletlen sztorijai vannak és zseniális stílusban tudja előadni őket.

Joseph – „hülye dumája észveszejtő bármiről beszél – ezt imádjuk!”

Elképesztő beszólásai tudnak lenni, imádom, mikor kommentálja a számokat, vagy nekiáll sztorizni a koncert közepén. Első pozitív emléknek viszont azt emelném ki, amikor táncra perdült a Rat Jig-re! 

Ééés tulajdonképpen az is vicces, hogy már-már sportot űzünk belőle, hogy ki éri el, hogy koncert alatt visszamosolyogjon rá a komor Lord. 

Ééééés muszáj megemlítenem, hogy nagyon szeretem Benő bácsit, Istvánt, Kennyt és Henryt is!!! 

Nna de most már abba hagyom az írogatást. Akinek van kedve a hülyeségeimet tovább olvasni, az nézze meg inkább a blogot, amit csinálok, itt nem akarok már senkit fárasztani. 

Sziasztok!

Feleri