Paddy and the Rats

PP: Akkor kezdjük az alapoknál, mesélj egy kicsit a zenekarról! Gyermekkori barátságból alakult az egész, mint a nagyoknál, vagy csak pár éve találkoztatok? A tagok törzsgyökeres Ír és Skót srácok?
PATR: 2008 tavaszán alakult banda a Disco express és a Rockets zenekarok tagjaiból egy közös turné alkalmával. Nem csak a kilométerek fogytak, hanem a whiskey és a sör is és egy mámoros pillanatban Vince és én kitaláltuk, hogy a barátságunkat meg kéne pecsételni egy közös zenekarral. Mindketten nagyon szeretjük a '70-es évek punk bandáit, a Sex Pistolst, a Ramonest, a Stoogiest vagy a Clasht és az ír népzenét is. Nagyon pörgős mindkét zenei stílus külön-külön is, együtt a kettő pedig egy igazi energiabomba. Szóval a banda punk része viszonylag hamar összeállt, de a stílushoz megfelelő hegedűst és harmonikást nem volt egyszerű találni. Novemberre végül összeállt a teljes banda és decemberben meg is volt az első bulli. Azóta 80 hazai és külföldi koncerten vagyunk túl. Amúgy magyarok vagyunk, de mind választottunk ír nevet magunknak, így viccesebb az egész. Én pl. Paddy O’Reilly vagyok. (haha)

PP: Szeretitek a Guinness-t és a Celtic FC-t?
PATR: A Guinness-t imádjuk, ahogy az ír whiskey-t is. Minden koncerten folyik az ital, ami természetes, mivel kocsmazenét játszunk. De mégiscsak kurva jó dolog az, hogy együtt rúgunk be a koncert alatt a közönségünkkel. Aki szeret inni és igazi kocsma zenére tombolni részegen, annak ott a helye a koncerteken! Hajrá Celtic!:)

PP: Hogyan jött a Paddy and the Rats elnevezés? Kicsit olyan, mint az Alvin és a Mókusok. Vagy ez a hasonlóság csak a véletlen műve?
PATR: Valami olyat szerettünk volna, ami utal a punkra is és az ír vonalra is. Nem volt egyszerű, de végül csak lett valami. A Paddy szót az angolok használják az írekre gúnyosan, amúgy a Patrick beceneve, aki mellesleg az írek védőszentje. A patkány pedig olyan az állatok közt, mint a punk a zenében: mocskos és kártékony.

PP: A Skót férfiak tényleg nem vesznek semmit a szoknyájuk alá?
PATR: Nem szoktak, de a mi szoknyásaink Sam a hegedűs és Vince a basszer felhúznak néha valamit a kilt (ez a hivatalos neve) alá.

PP: Hogy kell érteni, ezt az ír-skót kocsmazene keverékét a punk-rock-al? Miben valósul ez meg?
PATR: Mindkét zene energikus és ugyanakkor meglehetősen hanyag is, szóval ebben már rögtön megegyezik. Természetesen itt a kocsmazenéről és nem kifejezetten a népzenéről beszélek. Aztán mellé jön a Paddy jellegzetes kántálós, sokszor nyegle már- már hisztérikus előadása, a felpörgetett tempók és a túlvezérelt gitár soundja. És ami fontos az előadás módban, hogy a színpadon mindig létrejön a káosz a nézőtéren pedig az anarchia aztán sokszor ezek helyet is cserélnek.

PP: Miért választottátok ezt, a hazánkban nem épp elterjedt stílust?
PATR: Ha olyan zenét kezdesz játszani amit, szeretsz, nem igazán szempont az, hogy mennyire népszerű mások körében vagy egyáltalán mennyire ismert. Szerintem minden zenekarban van annyi ambíció és önbizalom, hogy azt el is higgye, majd ő teszi népszerűvé a saját zenei stílusát, ha eddig nem volt az. haha. És ezzel mi is így vagyunk. Szóval a kérdésedre ennyire egyszerű a válasz. Azért mert ezt szeretjük, a punk zenét, a kocsma zenét, a pubozást, a vedelést, a féktelen tivornyázást és a dús keblű csapos lányokat. Mindezt ez fejezi ki a legjobban. Ez a Pub’n Roll.

PP: Hogyan fogadta a magyar közönség a zenéteket? Van Magyarországon kimondott rajongótábora ennek a muzsikának? Bugyikat is dobálnak a lányok a koncerteken?
PATR: Hát azok leginkább gatyák lennének. Hiszem mi inkább a "szurkolókra" gyúrunk, vagyis a harsány kanokra. A lányoknak mostanában már amúgy is veszélyes az első sorokban tartózkodni, mert állat pogó folyik. De ha arra vagy kíváncsi, vannak bőven csajok is, aminek egyéb más szempontokat figyelembe véve azért nagyon örülünk .haha. A Dropkick Murphys, Real McKenzies és Flogging Molly zenekaroknak köszönhetően van már egy kisebb tábor, igen. És mi is azon leszünk, hogy növeljük az „írek” számát kis hazánkban.

PP: Mikorra várható valami hanghordozó? Lesz hozzá egy ajándék üveg Guinness is, meg egy négylevelű lóhere tetkó?
PATR: Decemberben jelenik meg az első album Rats On The Board címmel, a Nordic Music / Alexandra jóvoltából Magyarországon, és az Uncle Owen jóvoltából pedig Japánban. Az európai piacra pedig egy olasz független punk kiadó vezeti be 2010 márciusában. Ajándék Guinness nem lesz viszont fordítva igen. Pár korsó Guinness után mindenkinek ajándék cd jár majd a lemezbemutató bulikon.

PP: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
PATR: Minél több koncert itthon és persze külföldön. Európába, több országba már idén a zenekar első évében is sikerült kijutni, úgyhogy reméljük, összejön mielőbb az USA, Japán és az Egyesült Királyság is, de minden csak az "anyaföld" Írország után.

PP: Köszönöm a válaszokat, Slán leat!
PATR: Mi köszönjük, Sláinte!

A magyar zenekar kocsmát varázsolna az egész világból

Üde színfolt a honi zenei életben a Paddy And The Rats. Szinte nem is találni olyan fesztivált, ahová ne hívták volna meg a zenekart. Külföldön is egyre gyakrabban koncerteznek. Az énekessel, Paddy O’Reilly-vel beszélgettünk.

– Mikor találkoztál először a „kocsmazenével”
– A kocsma és a zene. Ez a két dolog érdekelt minket igazán mindig is! (nevet) Ezért gondoltuk, hogy miért is ne ötvözzük őket. A bandát Vince-el alapítottuk. Együtt turnéztunk a két előző zenekarunkkal. Ő a Disco Expressel és pedig a Rockets-al. Nagyon összebarátkoztunk és terveztük egy közös banda összehozását. Csak azon gondolkodtunk, hogy mi is lenne a megfelelő stílus. Szeretjük a punkot és az ír kocsmazene is nagy kedvencünk, szóval kézenfekvő volt, hogy ezt a kettőt kéne ötvöznünk. Gitárost és dobost hamar találtunk Joey és Seamus személyében. Ami nehéz volt, ugyanakkor kihagyhatatlan, az a hegedű és a harmonika kérdése. Eltelt egy félév, amíg megtaláltuk a megfelelő embereket. Így került Sonny és Sam a képbe. Szóval tavaly decemberre állt össze úgy a banda, hogy ki tudtunk állni közönség elé. Az első koncert Miskolcon volt az egyetemen, azóta pedig gőzerővel írjuk a dalokat és turnézunk az országban és külföldön is. Augusztusban lesz az 50. koncert. Ami félév alatt elég szép szám!

– S van még ennél is konkrétabb ok, hogy miért őket vetted magad mellé a Paddy And The Rats-be?
– Vince, Seamus és Joey évek óta jó barátaim és jó zenészek is. Kellett egy harmonikás, és nem volt egyszerű találni, szóval, mikor Sonny szóba jött, egyértelmű volt, hogy marad és nagyon jó döntésnek bizonyult! Sam pedig egyszerűen zseni. Nélküle halott lenne a banda. Ő egyszerre a hegedűs, a furulyás, a skót dudás és néha még a mandolinos is. Egy igazi aranybánya a srác.

Komoly háttérmunkát végeznek a fiúk

– Ahhoz, hogy megismerjétek ennek a stílusnak, kultúrának a részleteit, komoly kutatásokat, tanulmányokat kellett végezni. Miként történt ez?
– Mielőtt elkezdtük volna a bandát, már hallgattunk ír zenét, de azóta valóban jobban beleástuk magunkat az egész ír kultúrába. A zene mellett sokat olvastunk a történelmükről, kelta mítoszokról és a gael nyelvről. Szerintem ezek elengedhetetlen dolgok. Ha az embert valami komolyan foglalkoztatja, arról tudnia kell minél többet.

– Kik hatottak rátok zeneileg akik később is formálták a zenei ízlésetek, munkásságotokat?
– Nagyon sokat tanultunk a Dublinerstől és a Pogues-tól, ami az autentikus részét illeti. A punk vonalon inkább a ’70-es évek zenekarai hatottak ránk, mint a Sex Pistols, a Stoogies vagy a Ramones. De tagadhatatlanul érezni a Green Day, a Flogging Molly, a Dropkick Murphys vagy a Fratellis hatását is. Nekem két nagy személyes hősöm van, John Lennon és Jim Morrison, akik kevésbé kapcsolódnak az ír vagy a punk zenéhez, de mindenképpen meg kell említeni őket is, mert nélkülük nem kezdtem volna zenélni.

– Megérezted, hogy sikeres lehet, ha ezt a stílust ötvözitek punk-kal és rock-kal?
– Európában, de főleg Amerikában már több mint 10 éve sikeres ez a stílus, tehát nem mi találtuk ki. Bár mi kicsit másképp csináljuk, mint a mostanában ismert zenekarok. Talán pont emiatt érdekes a zenénk. Mi első sorban kocsmazenét játszunk, nem ír zenét. Próbáljuk minél több stílus elemeit, több nép kocsmakultúráját ötvözni és az ír népzene és a punk mellett cigány, orosz, polka vagy éppen ska ritmusokat, dallamokat is beleviszünk a dalainkba… és persze sok-sok rock’n rollt. Ezért találtuk ki a stílusunknak a Pub’n roll nevet.

– S mi a helyzet a névvel? Honnan jött a Paddy And The Rats neve?
– Olyat akartunk választani, amiben visszacseng az ír és a punk vonal is. Paddy a Patrick név becézése, aki ugye az írek védőszentje. Amúgy az angolok is szokták úgy gúnyolni az íreket, hogy paddyk. Ezért lettem én Paddy. A patkány pedig olyan állat, ami kártékony és mocskos, mint amilyen a punk a zenében.

– Mi volt a szándékod, amikor életre hívtad a csapatot?
– Az, hogy kocsmát varázsoljunk az egész világból!(nevet)

Töretlenül, előre!

– Egyeduralkodónak tűntök ezzel a stílussal a hazai zenei piacon. Milyen volt az első visszhang a zenekar felé?
– Nagyon jó visszajelzéseket kapunk mindenhol, itthon és külföldön is. Az élő koncertek mindig jól sikerülnek, pörögnek az emberek és általában vissza is hívnak, hogy játszunk náluk még egyszer. A lemez is jól fogy, ami még ugyan csak egy demo verzió. De az albumra sem kell már sokat várni. Terveink szerint ősszel fog megjelenni és nagyrészt saját dalokat fog tartalmazni.

– Ha a nyári időbeosztásotokat nézzük, nincs ok a panaszra. Bejön a fiataloknak a „kocsma-feeling”?
– A kocsmabulik mindenhol bejönnek. Az emberek szeretnek inni és bulizni. Ez a zene pedig kiváló a nagy berúgásokhoz és a féktelen mulatozásokhoz. A saját dalok mellett ír népdalokat, kocsmadalokat, tengerészdalokat játszunk felturbózva és vannak punk opusok is pl: a Green day-től vagy a Sex Pistoltól.

– Mesélj róla, hogy mik a sajátosságai ennek a stílusnak, mit érdemes tudni róla?
– A punk zene és az ír zene is nagyon energikus önmagában is. Együtt a kettő pedig egy energiabomba! Újszerűen hat szerintem az embereknek, hogy nem csak egy rock bandát látnak a színpadon, hanem hegedűt, harmonikát vagy éppen skót dudát is hallanak. Ez az ereje ennek a zenének. Ilyet nem játszik a közönségnek bármilyen banda.

– Egyelőre nem látni titeket tv-ben, nem hallani a rádiókban, s klipetek sincs. Mi újság ezen a fronton?
– Ugye a nagylemez az ősszel lesz kész és ezzel a megjelenéssel együtt szeretnénk az első klipet is leforgatni, valószínűleg a Hurry home című dalunkhoz. Ha kijött a lemez utána indulhat a tv-s, rádiós promó. Addig viszont itt a nyár és a fesztiválok. Szerencsére nem sok időnk van most a lemez csiszolgatására, mert tele vagyunk bulikkal!

Olasz lemezszerződés a küszöbön?

– Ausztriába, Svédországba és Dániába is hívnak titeket. Hogy sikerült ezeket a kapcsolatokat kialakítani, vannak távlati terveitek is a külföldi piaccal kapcsolatban?
– Mindenképpen külföld felé szeretnénk nyitni. Ausztriában játszottunk egy fesztiválon néhány hete, ahová meghívtak, így tudtunk még mellé szervezni koncertet magunknak. Svédországba is meghívtak, ahol a Popes zenekarral fogunk játszani. Dániát pedig magunknak szereztük mellé. Ezek most a bemutatkozó koncertjeink, úgyhogy nagyon készülünk ezekre. Sok minden múlik az elején, hogy visszahívnak-e, vagy ajánlanak-e másoknak. Egy pár külföldi kiadó már megkeresett minket. A legcsábítóbbnak az olasz Nicotine Records érdeklődése tűnt, ők azt mondták, hogy 2010 tavaszától szeretnének velünk dolgozni. Addig viszont még szeretnénk egy jó pár koncertet külföldön az ősszel.

A Paddy And The Rats a Hegyalja Fesztviálon is fellépett.

– Magyar nyelvű dalban nem is gondolkoztok? Vagy az hiteltelen lenne ebben a stílusban?
– Egyelőre nem gondolkodunk rajta. Furcsa lenne szerintem az ír zene magyar nyelven. Amúgy is, akik hallgatják a dalainkat itthon, azok általában tudnak angolul és értik a szövegeket. Bár egyik se túl bonyolult. Természetesen az ivásról és különböző kocsmai kalandokról szólnak. (nevet) Az első lemez biztosan, angol nyelvű lesz.

– S mik a tervek a közeljövőre nézve?
– A nyarat végig koncertezzük, aztán az ősz elején befejezzük a lemez munkálatait, az év végén pedig megjelenés. Aztán indulhat a lemezbemutató turné itthon és külföldön egyaránt!

– Havassy Anna Katalin –